Tudástár

Brikettáló gép vásárlása előtt: 15 kérdés, amit érdemes tisztázni

Brikettáló gépet viszonylag könnyű választani. Jól működő brikettáló rendszert már nehezebb. A prés csak egy része a technológiának: lehet kiváló a gép, ha túl nedves vagy túl darabos anyagot kap, nincs megfelelő adagolás, hiányzik az előkészítés, vagy nincs annyi alapanyag, amennyire a beruházást méretezték.

Mi a brikettáló gép? A brikettáló gép olyan prés, amely az aprított, száraz biomasszát (például fűrészport, faforgácsot vagy szalmát) nagy nyomással tömör, egyforma brikettekké sajtolja. Fa alapanyagnál nem kell hozzá kötőanyag, mert a fa saját ligninje köt.

Ezért nem azzal kezdjük, hogy melyik gépet szeretné megvenni. Először azt nézzük meg, mit, mennyit, milyen állapotban, milyen célra és milyen üzemben szeretne brikettálni. A gép kiválasztása ezután következik.

A táblázat a névleges tartományt mutatja. Hogy ebből Önnél mennyi lesz a valós termelés, azt a 9. kérdés részletezi.

1. Pontosan mit szeretne brikettálni?

A „fűrészpor”, a „forgács” vagy a „szalma” önmagában nem műszaki adat. Az számít, milyen fafajból, milyen folyamatból, milyen kéregaránnyal és milyen ragasztó- vagy felületkezelő-tartalommal keletkezik az anyag.

Ugyanannak tűnő két fűrészpor teljesen eltérően viselkedhet a présben. Ha az anyag több helyről vagy több műveletből érkezik, reprezentatív minta kell, nem egy marék a legközelebbi kupacból. Egy anyagteszt többet mond, mint bármelyik katalógus.

2. Mekkora nedvességtartalom kell a brikettáláshoz?

A brikettálható nedvesség jellemzően 8–16%, de az optimális érték az alapanyagtól és a préstől függ. Nincs minden anyagra érvényes, egyetlen jó nedvességérték.

Túl nedves anyagnál romlik a brikett minősége, szélsőséges esetben a préselés sem stabil. A túl száraz anyag sem feltétlenül ideális.

Ne becsülje. Mérje meg, és ne egyetlen alkalommal: a kültéren tárolt faanyag vagy mezőgazdasági melléktermék nedvessége időjárástól és évszaktól függően jelentősen változik. Legalább három, eltérő időpontban végzett mérés kell. Ha az anyag rendszeresen túl nedves, a szárítás már a beruházás része.

3. Mekkora szemcseméret kell?

Az ideális szemcseméret 0–8 mm; mechanikus présnél legfeljebb 20 × 5 × 3 mm fogadható, lakossági minőségű brikettnél legfeljebb 15 × 5 × 2 mm. Ha az anyag ennél nagyobb vagy nagyon egyenetlen, aprító vagy finomdaráló kerül a rendszerbe.

A brikettáló nem aprítógép. A túl nagy darab adagolási hibát, boltozódást vagy egyenetlen préselést okoz, a túl sok finom por pedig a tárolásban és az adagolásban viselkedik másképp.

Nem egyetlen darab mérete számít, hanem a teljes anyagáram. Ha a fűrészpor mellé rendszeresen forgács, szabási hulladék vagy faapríték is kerül, az előkészítést ehhez kell méretezni. Az ajánlathoz frakcióeloszlás vagy legalább dokumentált rostaeredmény kell.

4. Mi van még az alapanyagban?

A fém, a kő, a homok és más idegenanyag gyorsítja a kopást, károsítja a gépet, és rontja a kész brikett minőségét. A védelem az anyagtól függően mágnes, fémdetektor, kőleválasztás, rostálás vagy ezek kombinációja.

Bontott fánál, raklapnál, kezelt fánál vagy vegyes hulladéknál egy másik kérdést is fel kell tenni: nemcsak az számít, hogy az anyag brikettálható‑e, hanem az is, hogy a késztermék mire használható jogszerűen.

5. Mennyi alapanyag áll ténylegesen rendelkezésre?

A rendszert a hetente, havonta és évente rendelkezésre álló feldolgozható anyaghoz kell méretezni, nem a gép óránkénti teljesítményéhez. Egy 500 kg/órás gépnek nincs sok értelme, ha hetente csak néhány tonna anyag keletkezik.

Itt szokott először találkozni az elképzelés a valósággal. A számításba bele kell venni:

• a szezonális ingadozást
• a szárítás közbeni tömegveszteséget
• a leválasztott idegenanyagot és finomrészt
• a tervezett és a nem tervezett állásidőt
• azt az anyagmennyiséget, amit ma más célra használnak fel

Nem a legnagyobb elérhető gépet kell megvenni. A rendelkezésre álló anyaghoz kell méretezni a rendszert.

6. Saját mellékterméket dolgoz fel, vagy vásárolni fogja az alapanyagot?

Ez két különböző üzleti modell. Saját melléktermék brikettálásánál a beruházás egy meglévő problémát old meg, vásárolt alapanyagnál viszont az anyag ára, minősége, szállítása és hosszú távú rendelkezésre állása is a beruházás kockázata.

Egy faipari üzemben már keletkezik fűrészpor, forgács vagy szabási hulladék. A brikettálás ilyenkor csökkenti a tárolási és kezelési igényt, és értéket teremt egy melléktermékből.

Ha a teljes termelést vásárolt alapanyagra építené, az ellátást szerződéssel kell biztosítani. Egy szóbeli ígéret arra, hogy „lesz elég fűrészpor”, nem alapanyag-ellátási stratégia.

7. Mire fogja használni a kész brikettet?

Saját kazánban, lakossági értékesítésre, ipari tüzelőanyagként, vagy a hulladék térfogatának csökkentésére: a válasz meghatározza a brikett méretét, formáját és minőségét, a rendszer kapacitását, és azt, hogy kell‑e hűtés, vágás, tárolás vagy csomagolás.

Ha a cél kereskedelmi brikettgyártás, a gépvásárlás előtt a piacot is ellenőrizni kell. A gép ugyanis brikettet gyárt. Vevőt nem.

8. Hidraulikus vagy mechanikus brikettáló?

Egyik technológia sem jobb általában, más feladatra valók. A mechanikus prések nagyobb kapacitásnál és folyamatos ipari termelésnél kerülnek gyakrabban előtérbe, a hidraulikus gépek kisebb és közepes kapacitásnál, főleg faipari melléktermékekre.

A hidraulikus brikettálók folyamatos üzemeltetéséhez olajhűtéssel szerelt gép szükséges. Olajhűtő nélkül szakaszos, 2–3 órás üzemeltetés javasolható.

A technológiát nem önmagában a kapacitás alapján választjuk: az alapanyag, a mennyiség, az üzemidő, a kívánt késztermék és a teljes technológiai környezet együtt dönt.

9. Mit jelent valójában a katalógusban szereplő kg/óra?

A katalógus kg/óra adata névleges tartomány, nem ígéret. A tényleges kapacitást az alapanyag fajtája, nedvessége és szemcsemérete, valamint a készített brikett határozza meg.

A BP3210 névleges kapacitása például 400–600 kg/óra, középértéken kb. 500 kg/óra, de ez is anyagfüggő. Garantált kapacitást nem írunk, és aki ír, azt kérdezze meg, milyen feltételre. Egy kapacitásadatnál mindig tisztázza:

• milyen anyaggal mérték
• milyen bemeneti nedvesség és frakció mellett
• milyen brikettméretnél
• folyamatos termelésre vagy rövid tesztre vonatkozik‑e
• mi a rendszer szűk keresztmetszete, nem csak a présé

Hiába tud a prés 500 kg/órát, ha az előtte lévő daráló csak 300-at. A teljes sor kapacitását mindig a legszűkebb szakasz adja.

10. Milyen gépek kellenek a brikettáló elé?

Az alapanyag állapotától függően aprításra, szárításra, finomdarálásra, szeparálásra, pufferelésre, porelszívásra vagy szabályozott adagolásra lehet szükség, de nem feltétlenül mindegyikre. Ez az a pont, ahol egy gépvásárlásból technológiai projekt lesz.

Ha az üzemben már van megfelelő elszívó, siló, daráló vagy anyagmozgató rendszer, azt érdemes felhasználni. A jó rendszer nem attól komplett, hogy sok gép van benne, hanem attól, hogy nem hiányzik belőle semmi, amire valóban szükség van. És nincs benne olyan, amire nincs szükség.

11. Mi történik a brikettel a prés után?

A rendszer nem ér véget ott, ahol a brikett kijön a gépből: meg kell oldani az elvezetést, és a terméktől függően a vágást, a hűtést, a portalanítást, a tárolást vagy a csomagolást is.

Értékesítésre szánt brikettnél egészen más anyagmozgatási és csomagolási igénnyel kell számolni, mint saját üzemi felhasználásnál. A tárolást sem érdemes utólag kitalálni: a jól elkészített brikettet rossz tárolással ugyanúgy tönkre lehet tenni.

12. Van hely a teljes rendszernek?

Ne csak a brikettáló gép méretét kérje el: a teljes technológiának és a karbantartásnak is hely kell. Siló, csiga, szállítószalag, ciklon, porelszívó, aprító, szárító, csomagoló vagy késztermék-tároló is kerülhet a rendszerbe.

Egy jó elrendezési rajzból már a beruházás előtt látszik, hogyan jut be az alapanyag, merre halad, hogyan viszik el a készterméket, és hozzá lehet‑e férni a gépekhez szervizeléskor. Ekkor kell ellenőrizni a rendelkezésre álló villamos teljesítményt, a belmagasságot, az alapozást, az elszívást, valamint a tűzvédelmi és robbanásvédelmi feltételeket is.

A prés tehát a telepítések többségében nem egyedül érkezik: az előkészítést és a késztermék kezelését ugyanúgy méretezni kell.

A bemutatott referenciák és esettanulmányok

13. Mi történik, ha a gép megáll?

Ipari berendezésnél nem az a kérdés, hogy kell‑e majd szerviz, hanem az, hogy mi történik, amikor kell. A garancia hónapjainak száma önmagában keveset mond, a működő szervizháttér sokkal többet.

Kérdezze meg: van‑e magyarországi szerviz, ki veszi fel a telefont, van‑e diagnosztika, milyen gyorsan érhető el a szükséges alkatrész, milyen kopóalkatrészekkel kell előre számolni, és kap‑e a kezelő betanítást.

Használt gépnél külön kérje a sorozatszámot, a kezelési és elektromos dokumentációt, a szervizelőzményt és a kopóalkatrészek állapotát.

14. Van olyan referencia, ami tényleg hasonlít az Ön projektjére?

Az a jó referencia, ahol hasonló alapanyagot, hasonló kapacitással és hasonló üzemi körülmények között dolgoznak fel. A „világszerte több száz telepített gép” jól hangzik, de Önnek nem feltétlenül ez kell.

Ha napi két tonna faipari mellékterméket szeretne feldolgozni, egy nagy mezőgazdasági brikettgyár nem releváns összehasonlítás. Érdemes azt kérdezni: csináltak már olyat, mint amit Önnél kell megoldani? Az 55+ magyar telepítésünk közül megmutatjuk a leginkább hasonlót.

15. Mennyi lesz a rendszer teljes költsége?

A brikettáló vételára csak egy szám. A beruházás valódi költségéhez hozzátartozhat az előkészítés, a szárítás, a porelszívás, az anyagmozgatás, a telepítés, a villamos hálózat, az építési munka és a csomagolás, az üzemeltetésnél pedig az energia, a munkaerő, a karbantartás, a kopóalkatrészek és az állásidő.

Lehet, hogy az olcsóbb géphez további berendezések kellenek, és lehet, hogy a drágább megoldás nagyobb rendelkezésre állást vagy alacsonyabb üzemeltetési költséget ad. Ne gépárat hasonlítson gépárhoz. Rendszert hasonlítson rendszerhez.

„Inkább vegyünk nagyobbat, abból nem lehet baj.”

Lehet. A túlméretezett rendszer nagyobb beruházást, gyengébb kihasználtságot és nagyobb alapanyagigényt jelent. Tartalék kell, de a tartalékot a valós anyagmennyiségre és üzemmódra kell méretezni.

„Fűrészporunk van, azt csak bele kell tölteni.”

Nem feltétlenül. A porelszívóból érkező száraz bútoripari por és a kültéren tárolt fűrészelési melléktermék papíron egyaránt „fűrészpor”, de egészen más előkészítést igényel. Először mérni kell.

„Az olcsóbb gép lesz az olcsóbb beruházás.”

Nem biztos. Ha utólag derül ki, hogy szárító, daráló vagy más adagolás is kell, az eredeti árkülönbség gyorsan eltűnik. Ugyanígy költség az állásidő, a lassú alkatrészellátás, és az a brikett is, amit végül nem lehet megfelelő minőségben értékesíteni.

Ezekből meg lehet mondani, hogy érdemes‑e egyáltalán brikettálásban gondolkodni, milyen technológiai kategória jöhet szóba, és kell‑e a présen kívül más rendszerelem.

Gyakori kérdések