Röviden

Kisebb és közepes faipari anyagáramnál jellemzően hidraulikus irányt vizsgálunk. Nagyobb, folyamatos mennyiségnél a mechanikus rendszer is indokolt lehet. A választás előtt viszont külön kell kezelni a tiszta tömörfa-port, a gyaluforgácsot, az MDF- és bútorlapporokat, és a nedves vagy kültéren tárolt anyagot.

Miben segíthet a brikettálás a műhelyben?

a porelszívó vagy a siló ürítési gyakoriságát csökkenti;
a laza melléktermék helyigényét és kezelési munkáját mérsékli;
belső, igazoltan megfelelő tüzelőanyagot ad;
rendezettebb tárolást és logisztikát hoz;
folyamatos gyártás mellett automatikusabbá teszi a melléktermék-kezelést;
csökkentheti az elszállítási költséget, ha ezt a teljes költségszámítás igazolja.

Nem minden műhelynek kell brikettáló. Kis mennyiségnél, nedves vagy vegyes anyagnál, bizonytalan felhasználásnál más kezelési út lehet a helyes válasz, és ezt meg is fogjuk mondani.

Kompakt daráló elszívással és ciklonos porleválasztóval egy műhelyben, a leválasztott anyag big-bag zsákba hullik.

Az öt legfontosabb méretezési kérdés

1. Mennyi anyag keletkezik valójában?

Heti és havi tömegmérés kell, nem silótérfogatból becsült éves tonna. Rögzíteni kell a termelési csúcsot, a műszakot, a szezonális leállást, és azt is, melyik anyagáram marad ki a számításból.

2. Milyen anyagok keverednek?

tömörfa-fűrészpor;
gyaluforgács;
csiszolópor;
MDF- és bútorlappor;
élzáró, fólia vagy más idegenanyag;
nedves fűrészelési anyag;
takarításból származó vegyes por.

A kezelt lapanyag nem kezelhető automatikusan tiszta fabrikett-alapanyagként. A préselhetőség és a végfelhasználás két külön döntés.

MDF- és bútorlappor brikettálása

3. Mit ad át a meglévő elszívó és siló?

Számít a kitároló típusa, a boltozódás, a csúcsteljesítmény, a hosszú forgács, a szintérzékelés és a tűzvédelmi reteszelés. A brikettáló nem csatlakoztatható egy szabad csonkra rendszerfelmérés nélkül.

4. Mikor dolgozzon a gép?

a termeléssel együtt;
silószint alapján, automatikusan;
műszak után;
hetente néhány kijelölt időszakban.

Az üzemmód határozza meg a szükséges pufferkapacitást, a kezelői munkát, a zajt, a hűtést és a biztonsági logikát. Ez a kérdés dönti el, kell-e olajhűtő.

5. Mi lesz a brikettel?

Saját kazán, dolgozói felhasználás, ipari átadás vagy értékesítés. Mindegyik más minőséget, csomagolást és jogi feltételt ad. A gép kiválasztása előtt tisztázni kell a befogadó berendezést és az anyag megfelelőségét.

Három tipikus rendszerirány

Kis anyagáram, időszakos kezelés

Kompakt hidraulikus gép, kézi vagy kisebb pufferes adagolással. Csak akkor jó, ha a kezelői munka, a zaj és a késztermék gyűjtése illik a műhely rendjéhez.

Prodeco NANO sorozat, 15–70 kg/óra

Stabil kisüzemi faipari anyagáram

Silóból automatikusan kitárolt, szükség szerint finomdarálón átadott anyag. Itt jellemzően a felső sáv (E60 Super, E70, E80) jön szóba. A pontos modellt az anyag és a valós üzemóra alapján választjuk ki.

Prodeco E60 Super, E70, E80

Kompakt hidraulikus brikettáló présfej a vezérlőszekrény mellett, a kiadótálcán kész fabrikettekkel.

Nagyobb, folyamatos üzem

Összetettebb előkészítés, puffer, szabályozott adagolás, mechanikus prés, hűtő- és késztermékvonal. A BP2510 150–350 kg/órás, a BP3210 400–600 kg/órás névleges tartománya a kiindulópont, de ezek anyagfüggő és nem garantált projektértékek.

RUF-CFNielsen BP2510

Mikor kell finomdaráló?

Ha a gyaluforgács, a hosszú forgács vagy a darabos melléktermék nem fér bele a választott gép frakciókövetelményébe. Az elszívópor gyakran közvetlenebbül kezelhető, de mérés nélkül ezt sem szabad feltételezni.

Mikor kell szárító?

Száraz, beltéri megmunkálási pornál általában nem. Kültéri tárolásnál, nedves fűrészelésnél vagy változó anyagnál viszont szükséges lehet. A döntéshez több időpontban mért nedvesség és éves anyagmérleg kell. Kis mennyiségnél a szárítás gazdaságossága önmagában is kockázat.

Helyigény: nem csak a prés alapterülete

siló és biztonságos kitárolás;
finomdaráló vagy szeparátor;
szervizhozzáférés;
a kész brikett hűlése és gyűjtése;
raklap vagy zsák helye;
villamos elosztás;
porelszívás;
tűz- és robbanásvédelmi távolságok;
targoncás és gyalogos útvonal.

Az álló (Vertical) kivitel csak akkor előny, ha a teljes anyagút és a karbantartási hozzáférés is jobb lesz tőle, nem csak a gép lábnyoma kisebb.

Mikor nem javasoljuk a brikettálást?

nagyon kis, rendszertelen mennyiségnél;
ha a melléktermék nagy része nedves, és nincs reális szárítás;
ismeretlen összetételű MDF- vagy kezeltfa-keveréknél;
ha nincs jóváhagyott késztermék-felhasználás;
ha a telephelyi por- és tűzbiztonság nem oldható meg;
ha a projekt csak egy internetes brikettárból számol megtérülést;
ha a gép kihasználásához bizonytalan forrásból vásárolt anyag kellene.

Gyakori kérdések

Mekkora műhelynek éri meg brikettáló?

Nem a műhely alapterülete dönt, hanem a mért anyagmennyiség, a jelenlegi kezelési költség, az üzemmód és a késztermék felhasználása.

Ráköthető közvetlenül a porelszívóra?

Csak rendszerfelmérés után. A puffert, a kitárolást, a reteszelést, az anyagminőséget és a biztonságot végig kell nézni. Egy szabad csonk nem rendszerterv.

Kell kezelő a gép mellé?

Az automatizálás csökkenti a folyamatos jelenlétet, de az ellenőrzés, a tisztítás, a karbantartás és a késztermék-kezelés mindig marad.

Brikettálható a gyaluforgács?

Igen, ha a frakciója és a nedvessége megfelel a választott gép követelményének. Hosszú vagy boltozódó forgácsnál finomdarálás kell.

Mi legyen az MDF-porral?

Külön anyagáramként kell vizsgálni. A préselhetőség nem azonos a tüzelési vagy értékesítési engedéllyel.

Hidraulikus vagy mechanikus gép kell?

Kisebb, szakaszosabb faipari anyagáramnál jellemzően hidraulikus, nagyobb, folyamatos üzemnél mechanikus irányt érdemes megvizsgálni. A határ projektfüggő, nem egy kg/órás szám.

Mennyi idő a megtérülés?

Általános szám nem adható. A teljes rendszerár, az anyag alternatív költsége, az energia, a munka, a kopás, az üzemóra és a késztermék értéke együtt dönt.

Ha a saját üzemére fordítaná: kiderül, milyen gép jöhet szóba az anyagára.

Brikettáló rendszer asztalosműhelybe, a meglévő elszíváshoz illesztve