Tudástár

A brikettálás folyamata nem a présnél kezdődik

A brikettálás során laza, előkészített alapanyagból lesz tömör, kezelhető termék. A préselés ebből egyetlen lépés. Előtte az anyag méretét, nedvességét, tisztaságát és adagolhatóságát kell rendezni, utána pedig a meleg brikettet hűteni, elvezetni és a felhasználáshoz igazítva kezelni.

Röviden

Egy brikettáló rendszer tipikus folyamata: anyagfelmérés, idegenanyag-leválasztás, szükség szerinti aprítás, szárítás, finomdarálás, pufferelés, szabályozott adagolás, préselés, hűtés, végül csomagolás vagy üzemen belüli felhasználás.

Nem minden anyaghoz kell minden lépés. A rendszer egyetlen feladata az, hogy a prés mindig egyenletes és megfelelő állapotú alapanyagot kapjon.

A teljes folyamat egyben

Alapanyag keletkezése, mérés és ellenőrzés, idegenanyag-leválasztás, aprítás, szárítás, finomdarálás, pufferelés és keverés, adagolás, brikettálás, hűtés, vágás vagy csomagolás, felhasználás.

A rendszerbe csak azok a lépések kerülnek be, amelyekre az adott anyag és a kívánt végtermék miatt tényleg szükség van. Minden fölösleges gép pénzbe kerül, helyet foglal, és egy újabb dolog, ami elromolhat.

1. Az alapanyag és a cél meghatározása

A folyamat azzal indul, hogy pontosan megnevezzük, mi keletkezik az üzemben, és mi lesz a brikett feladata. Az, hogy „fűrészpor”, nem elég. Másképp viselkedik a csiszolatpor, a gyaluforgács, a fűrészüzemi por, és megint másképp ezek keveréke.

• anyagtípus és összetétel
• nedvességtartalom és annak ingadozása
• jellemző és legnagyobb szemcseméret
• térfogatsűrűség és adagolhatóság
• napi, heti és éves mennyiség
• műszakrend
• idegenanyag vagy ragasztott anyag jelenléte
• a kész brikett saját felhasználása vagy értékesítése

Ha ezek nincsenek meg, a gépméret és a gazdasági számítás is bizonytalan marad. Innentől minden szám, amit bárki mond, feltételezés.

2. Anyagátvétel és idegenanyag-leválasztás

A fém, a kő, a homok és a többi szennyeződés a prés kopóalkatrészeit és a késztermék minőségét is viszi magával. A tiszta alapanyag közvetlenül csökkenti a szerszámok, a dugattyú és az adagolóelemek kopását, ezért ezen a ponton nem érdemes spórolni.

• rosta
• mágneses fémleválasztás
• kő- és homokleválasztás
• porzárt átvétel
• mintavétel és nedvességmérés

Zárt faipari elszívásból érkező tiszta pornál ez a lépés egyszerű lehet. Bontási fa, mezőgazdasági maradvány vagy külső forrásból vásárolt anyag esetén komolyan kell venni.

3. Aprítás

Aprítás akkor kell, ha az alapanyag darabos, hosszú, összetapadó, vagy egyszerűen túl nagy a következő gépnek. Szabási hulladék, raklapelem, ágnyesedék vagy hosszú szárú mezőgazdasági maradvány nem adható közvetlenül a présbe.

Az aprító feladata az, hogy az anyag kezelhető és továbbadagolható méretre kerüljön; a présnek szükséges végleges finomságot ezután a finomdaráló állítja be. A túlméretezett aprító fölösleges energia- és beruházási költség, az alulméretezett gép viszont a teljes sor szűk keresztmetszete lesz.

4. Szárítás vagy nedvességkorrekció

A megfelelő nedvesség anyagfüggő. Mechanikus brikettálásnál 6–16%-os vizsgálati sávból indulunk ki, de ez kiindulópont, nem minden anyagra érvényes beállítás.

• ha az anyag nedvessége túl magas
• ha a nedvesség szezononként vagy tételenként erősen változik
• ha a kívánt brikettminőség nem tartható stabilan
• ha a nedves anyag tárolása vagy adagolása akadozik

Van, amikor a finom por éppen hogy túl száraz. Ilyenkor ellenőrzött nedvesítés jöhet szóba. Vizet a rendszerbe próba és mérés nélkül adni viszont kockázatos: leeső kapacitást és gyenge brikettet is okozhat.

5. Finomdarálás és frakcióbeállítás

A prés egyenletes és adagolható frakciót kíván. Tervezési kiindulópontként 20 × 5 × 3 mm-es felső szemcsemérettel számolunk, lakossági brikettnél 15 × 5 × 2 mm a szigorúbb határ. A konkrét értéket a gép, az anyag és a kész brikett együtt szabja meg.

• ha az aprítás után túl nagy részek maradnak
• ha a frakció széles tartományban szóródik
• ha az anyag boltozódik vagy nehezen adagolható
• ha a késztermék egyenletesebb alapanyagot kíván

A túlfinomított anyag ugyanúgy probléma: több por, nagyobb energiaigény, nehezebb anyagkezelés. Nem a lehető legkisebb szemcse a cél, hanem az egyenletesség.

6. Pufferelés, bolygatás és keverés

A puffer választja le egymásról az előkészítés és a prés pillanatnyi ingadozásait. Ha az aprító vagy a szárító rövid időre megáll, a prés jó puffer mellett még dolgozhat. Ha a prés áll meg, az előtte lévő gépeknek nem kell azonnal torlódniuk.

• elegendő tartózkodási időt ad
• nem engedi boltozódni az anyagot
• bolygatóval vagy megfelelő kitárolással dolgozik
• szükség esetén több anyagáramot kever
• mérhető szintjelzéssel kapcsolódik a vezérléshez

A túl kicsi puffer ideges, folyton induló és leálló rendszert ad. A túl nagy puffer fölösleges helyet és pénzt visz el, és a por- és tűzkockázat kezelését is megnöveli.

7. Szabályozott adagolás

A présnek nem elég a jó anyag, egyenletes anyagáram is kell. A szabályozott csiga, a cellás adagoló vagy más feladóelem a prés terheléséhez igazítja a mennyiséget.

Az adagolás hibája kapacitásingadozásként, laza vagy repedező brikettként, túlterhelésként vagy üresjáratként jelenik meg. Ilyenkor a présre szokás gyanakodni, pedig gyakran nem az a hibás.

8. Brikettálás

A prés nyomással tömöríti a laza anyagot. A hidraulikus és a mechanikus technológia eltérő működési és kapacitási tartományt szolgál ki, de mindkettő érzékeny arra, mennyire egyenletes, ami beérkezik.

• az óránkénti és az éves mennyiség
• az üzemidő és a műszakrend
• az anyag viselkedése
• a kívánt brikett formája és mérete
• a késztermék felhasználása
• a későbbi bővítés lehetősége
• a karbantartási és szervizháttér

A katalógusban szereplő maximális kapacitás nem napi termelési garancia. Az anyag-előkészítés és a teljes rendszer rendelkezésre állása legalább annyit nyom a latban, mint a prés adatlapja.

9. Hűtés és brikettkivezetés

A frissen préselt brikett meleg, és a présből kilépve sérülékenyebb. A hűtőcső vagy a szállítópálya időt és megtámasztást ad, mielőtt a terméket vágják, zsákolják vagy halmozzák.

Ha ez a szakasz túl rövid vagy rosszul alátámasztott, a tökéletesen kipréselt brikett is eltörik. A késztermék-kezelést ezért ugyanúgy méretezni kell, mint a prés előtti rendszert.

10. Vágás, csomagolás és felhasználás

A végső lépést a felhasználás szabja meg:

• saját kazánházi felhasználásnál elég lehet az egyszerű gyűjtés vagy ömlesztett kezelés
• helyi értékesítésnél zsákolás és tömegmérés kell
• lakossági brikettnél állandó hossz, rendezett csomagolás és minőségellenőrzés szükséges
• ipari vevőnél a rakodás, a tárolás és a szállítás módja lehet a döntő

A csomagolást nem a projekt végén gondoljuk hozzá. Ha a prés gyorsabban termel, mint ahogy a brikett elvezethető és csomagolható, akkor a késztermék-oldal lesz a rendszer szűk keresztmetszete, és a drágán megvett kapacitás áll.

Mikor maradhat el egy folyamatlépés?

Hol szokott elakadni a folyamat?

Ezeket a hibákat látjuk a leggyakrabban:

• az éves mennyiség helyett egyetlen rövid csúcsterhelésre választanak gépet
• a nedvességet becslik, nem mérik
• összekeverik az aprítás és a finomdarálás szerepét
• a puffer kitárolása nem illik az anyag folyási tulajdonságaihoz
• a prés kapacitásához képest alulméretezik a hűtést vagy a csomagolást
• a meglévő elszívót automatikusan kész adagolórendszernek tekintik
• a kész brikett felhasználása csak a gépvásárlás után kerül szóba

A következő lépés

Küldje el, milyen anyag keletkezik, mennyi a mért nedvessége és szemcsemérete, mennyi keletkezik naponta, és milyen gépek vannak már az üzemben. Ezek alapján megjelöljük, mely folyamatlépések szükségesek, és melyek hagyhatók el.

Nem küldünk automatikusan ajánlatot. Először szakmailag átnézzük az anyagot, a mennyiséget, az üzemmódot és a kívánt eredményt.

Gyakori kérdések