Tudástár

Brikett vagy pellet? Nem a forma az első kérdés

Mindkettő tömörített termék, de a gyártásuk, a kezelhetőségük és a felhasználásuk nem azonos. A döntés az alapanyagból, a saját vagy vevői kazán követelményéből, az automatizálási igényből és a teljes technológiai sorból indul ki, nem a végtermék alakjából.

Röviden

Pellet akkor jöhet szóba, ha kis méretű, automatikusan adagolható, szabványosabb termék a cél, és biztosítható hozzá a finom, egyenletes alapanyag, valamint a teljes préselő, hűtő, rostáló és csomagoló sor.

Brikett akkor célszerűbb, ha nagyobb darabos végtermék illik a saját vagy a vevői tüzelőberendezéshez, és a projekt kapacitása, alapanyaga és értékesítési útja ezt támasztja alá.

Egyik sem jobb a másiknál önmagában. Aki ezt a kérdést a termék alakjával kezdi, rossz oldalról indul.

A legfontosabb különbségek

Milyen késztermékre van tényleges igény?

A döntést a felhasználási ponton kezdjük, nem a gépnél. Saját kazánháznál a berendezés előírása a mérvadó. Értékesítésnél azt kell tisztázni, van-e valós vevő, milyen minőséget, csomagolást és mennyiséget kér, és mennyire szezonális a kereslet.

• Brikett felé mutat: a saját vagy vevői berendezés darabos tüzelőanyagot fogad, helyi vagy ipari felhasználás a cél, és a logisztika egyszerűen kialakítható.
• Pellet felé mutat: automatikus tüzelőanyag-adagolás a cél, a kazán kifejezetten pelletre készült, és tartható az állandó méret, a tartósság és az alacsony finomrész.

Ha egyik felsorolás sem illik a helyzetre, akkor a beruházás üzleti alapja még nincs rendben. Ilyenkor egy lépést vissza kell lépni, és előbb ezt az alapot kell rendezni, mielőtt gépről esne szó.

Milyen az alapanyag?

Az anyag neve önmagában kevés. Meg kell mérni a nedvességet, a szemcseméretet, az összetételt, a hamu- és idegenanyag-tartalmat, és azt is, hogy mindez mennyit mozog szezononként.

A pelletgyártás egyenletesebb és finomabb frakciót kíván. Brikettálásnál a megengedett frakciót a választott hidraulikus vagy mechanikus technológia, a brikett formája és a felhasználás együtt szabja meg. Mindkét irányban hibás feltételezés, hogy a laza hulladék előkészítés nélkül közvetlenül a présbe adható.

Ragasztott fa, MDF, papír vagy vegyes biomassza esetén nemcsak a préselhetőséget vizsgáljuk. A késztermék tüzelési, kibocsátási és értékesítési feltételeit is végig kell nézni, mert ott dőlhet el, hogy egyáltalán eladható-e, ami készül.

Mekkora és mennyire egyenletes a mennyiség?

Az éves mennyiség dönti el, kihasználható-e a gép. Egy csúcsórát megszorozni a tervezett üzemidővel nem számítás, hanem reménykedés. Végig kell venni:

• a napi és heti ingadozást
• a karbantartási és állásidőt
• a szezonális alapanyaghiányt
• a szárítás és az előkészítés valós kapacitását
• a késztermék elvezetésének és csomagolásának sebességét

Ha a projekt csak vásárolt alapanyaggal tölthető ki, annak ára, minősége és ellátásbiztonsága önálló üzleti kockázat. Ezt a kockázatot a gép nem oldja meg.

Melyik rendszer bonyolultabb?

Erre nincs általános válasz. Homogén, száraz, megfelelő méretű faipari porból egy brikettáló sor egyszerű lehet. Nedves vagy darabos alapanyagnál viszont ugyanúgy kell aprítás, szárítás, finomdarálás és puffer.

Pelletnél az egyenletes finomfrakció, a kondicionálás, a préselés utáni hűtés és rostálás, valamint a por kezelése erősebb rendszerkövetelmény. A pellet kis mérete a felhasználónál könnyebb adagolást ad, de ezt a kényelmet a gyártásban kell megtermelni.

Mit jelent a szabványos minőség?

A minősített fapellet specifikációit és osztályait az ISO 17225-2, a minősített fabrikettét az ISO 17225-3 rendezi. Két külön termékkör, két külön követelményrendszer.

Egy gép megvásárlása önmagában nem jelenti azt, hogy a késztermék bármelyik minőségi osztályba beleesik. Ha minősített lakossági termék a cél, az alapanyag eredetét, a méretet, a nedvességet, a hamut, a mechanikai tulajdonságokat, a mintavételt és a minőségbiztosítást a célpiac szerint kell felépíteni, még a beruházás előtt.

A szabványok kiadása változik, ezért a projekt indulásakor mindig az aktuális állapotot nézzük meg, nem egy évekkel korábbi hivatkozást.

Melyik értékesíthető könnyebben?

Ezt a termék alakjából nem lehet megválaszolni. A piac helyi, szezonális és minőségérzékeny. A döntéshez legalább ennyit tisztázni kell:

• ki a konkrét vevő vagy felhasználó
• milyen berendezésben használja a terméket
• milyen minőséget és csomagolást kér
• mekkora mennyiséget vesz át, és mikor
• melyik ár tájékoztató, és melyik mögött van valódi megállapodás
• mi történik a szezonon kívüli készlettel

Garantált értékesíthetőséget vagy megtérülést egyik technológiára sem ígérünk. Aki ilyet ígér, nem a beruházó kockázatát viseli.

Gyors döntési mátrix

Mikor túl korai dönteni?

Van néhány helyzet, amikor a technológiai döntés még nem hozható meg felelősen:

• ha nincs mért nedvesség és szemcseméret, csak becslés
• ha az éves mennyiség szintén becsült
• ha a célpiacot egy interneten látott eladási ár helyettesíti
• ha nem ismert a saját kazán vagy a vevő berendezésének követelménye
• ha az előkészítő és a csomagoló rendszer kimaradt a költségből
• ha vegyes vagy ragasztott anyagnál nem tisztázott a végfelhasználás

Ez nem halogatás. Ezek a hiányzó adatok később mindig előkerülnek, csak akkor már a leszállított gép mellett.

A következő lépés

Küldje el az alapanyag típusát, a mért nedvességét és szemcseméretét, az éves mennyiséget, a tervezett felhasználást és azt, milyen gépek vannak már az üzemben. Ezek alapján megmondjuk, mit érdemes részletesen megvizsgálni, és mit nem.

Nem küldünk automatikusan ajánlatot. Először szakmailag átnézzük az anyagot, a mennyiséget, az üzemmódot és a kívánt eredményt.

Gyakori kérdések